A humánökológia a XX.sz. új tudománya. Tudománnyá szerveződését az ökológiai krízisek
hívták életre. A globális problémák megértéséhez szükségessé vált a természettudományi,
társadalomtudományi és pszichológiai ismeretek integrálása. Elmondhatjuk tehát, hogy a
humán ökológia az emberek és a környezet közötti kölcsönhatásokkal foglalkozó tudomány.
Négy fő területre összpontosít:
1. az emberi népesedés dinamikája
2. az emberek forrásfelhasználására
3. az emberek környezetre gyakorolt hatásaira
4. ezen három közötti kölcsönhatásokra
„Tudatosítani kell, hogy bolygónk rendszerének fölborult egyensúlyát kell helyreállítani
— a szeretet javára a hatalom ellenében;
— az együttműködés javára, csökkentve a vetélkedést;
— a bölcsesség javára, a tudás ellenében (T. S. ELIOT);
— a közösség javára szemben az Énnel;
— a létezés javára és a birtoklás rovására;
— a belső, szellemi értékek javára az anyagiakkal szemben;
— a kicsiny javára szemben a hatalmassal;
— a helyi javára a központ ellenében (Wendel BERRY szerint ha egy közösség fenn akar
maradni, akkor meg kell hogy védje magát a globális gazdaságtól. Ennek révén egész
társadalmunk nyerne. Fölbátorodnának a helyi kultúrák, fejlődne a kulturális sokféleség);
— a belső szabályozás javára;
— a szellemtudományok javára, a természet és műszaki tudományok uralmának
csökkentésére (C. P. SNOW és Zelnik József);
— a tudati-szellemi-lelki fejlődés javára és az anyagi növekedés visszafogására;
— a lényeges javára és a lényegtelen rovására, (a válság valódi, alapvető okait kell
megkeresni, pl. a nemzetek- feletti vállalatok tevékenységében, a pénzrendszerben stb.);
— de nem akar egy másfajta aránytalanságot, egyensúlyhiányt teremteni.” György Lajos